A tavalyi évben eléggé megnöveltem a kert méretét, a fal másik oldalán is felástam a földet és a nyár közepén jöttem csak rá, hogy talán túl sokat markoltam, mely területet már nem igazán vagyok képes öntözővízzel ellátni, főleg a nyári kánikulákban. Hiába öntöztem minden nap esténként a növényeken is látványosan jelentkeztek a vízhiány jelei. Szinte minden nap estére a cukkinik levelei lekókadtak, és kénytelen voltam a növények felét kivágni, hogy a fennmaradókat dupla mennyiséggel öntözhessem. Végül augusztus elejére szinte minden zöldségem elszáradt. Ez a tapasztalás két dologból is adódott. A túl nagyra tervezett kertet a rendelkezésre álló vízmennyiséggel nem bírtam öntözni és a talajt nedvesen tartani. Illetve a közkút hiánya mellett a keskeny talajréteg is bekorlátozta a gyökereket. Ugyanis a kert szomszédságában lévő épület alapzatához annak idején a talajfelszín alatt 40-50 cm-rel vörös sóder van elég keményen bedöngölve, hogy még az ásónak is határt szab. Tavaly egész jól bevált azon igyekezetem, mellyel a talaj nedvességtartalmát megtartsam, mégpedig az ősszel lehullott levelek begyűjtésével és talajba ásásával. Ezzel a módszerrel a gyökerek is levegős és morzsalékosabb talajban növekedhetnek, mely kevésbé szárad ki. Idén a növényeknek hasznosítható talajréteget is meg szerettem volna növelni a 40-50 cm-ről úgy 60-70 cm-re. Így a mélyebb talajrétegnek köszönhetően a nyár folyamán talán kevésbé fog kiszáradni a talaj. Elterveztem, majd elkészítettem három különböző méretű magaságyást, melyek alatt több-kevesebb falevelet ástam be a talajba, illetve a levelek mellett az egyik magasabb ágyás legaljára korhadófélben lévő fakérget is elhelyeztem a nedvesség megtartására. Így a kertben egy hosszanti irányban elhelyezkedő utat és több kisebb-nagyobb magaságyást hozva létre, illetve a fal tövében kialakításra került egy kisebb szegély ágyás a fűszernövényeknek. Ezen keskeny rész eléggé száraz, így itt csak szárazságtűrő növények magjai lesznek elvetve, mivel ezen részt a kinyúló tetőrész miatt az eső nem éri. Itt kaliforniai mákot, zsályát, izsópot, kasvirágot fogok majd elvetni. Sajnos az időjárás eddig nem igazán fogadott a kegyeibe, és inkább meghiúsította, mintsem segítette volna a tervek kivitelezését, de a mostani hétvégén és a múlt hétvégén is több-kevesebb esőmentes óra kihasználásával végre látványos a változás a kertemben. Arra gondoltam egy bejegyzésben szemléltetem az akkori és a mostani állapotokat. Íme tehát a képek:
 |
| Megpróbáltam a lehető legtöbb levelet összegyűjteni, de ezzel eléggé rendezetlen volt a látvány február közepén. |
 |
| Leveles, gazos, metszetlen... így lehetett jellemezni a kertem. |
 |
| A leveles kelkáposzták jó célt szolgáltak a tél folyamán a zöld látvány és a jó közérzet biztosítása érdekében. |
 |
| Tegnapi állapotok és a kivitelezés folyamatai... |
 |
| Kénytelen voltam az ágyások négy sarkára fakarókat szegelni, így talán nem kel lábuk... rossz kezekben. :) |
 |
Ásás közben jól kimelegedtem, de a nap is megtette jótékony hatását a fal tövében.
Szinte nyár volt a hirtelen jött napsütésben, bár nem tartott sokáig az örömöm, délután ismét esett az eső,
így a magvetés elmaradt és a jövő hétvégére tevődött át. |
 |
Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát...
Megvetettem ágyamat, a sok levéllel, melyet alaposan tömörítettem, majd visszahúztam rá a földet. |
 |
| A fal tövében elhelyezésre került a szegélyléc is, ezzel egészen kert forma kezdett kialakulni. |
 |
A kert végében kisebb szünettel a harmadik kisebb magasságú magaságy.
A leveles keleket sem volt szívem végérvényesen kiásni, így át lettek költöztetve. |
 |
Az összkép a sarokból nézve, már csak el kell teríteni a faaprítékot az útra
és fel kell szerelni a magasabb ágyásra a lugasnak szánt rácsrészt. |
 |
| Fügefám a márciusi napsütésben |
 |
| A josta is érzi a tavasz eljövetelét és levelesedik. |
